Állást keresel? Innen indulj!

A mai pályakezdőknek fel kell készülni arra, hogy akár hosszú hónapokig sem találnak a végzettségüknek megfelelő állást. Aggodalomra ad okot, hogy az összes munkanélküli több mint ötöde 24 évesnél fiatalabb, és arányuk növekszik. Ez azt jelenti, mintegy 50 ezer fiatal mondja magáról azt, hogy hiába keres állást. A pályakezdő diplomások közül pedig évente átlagosan 4-5 ezren regisztráltatják magukat a munkaügyi központokban. A fiatalok, ezen belül a diplomások elhelyezkedését a gazdasági folyamatokon túl alapvetően két tényező nehezíti: a nyugdíjkorhatár megnövelésével kevesebb álláshely üresedik meg, illetve folyamatosan nő a diplomát szerzők száma.

Márpedig az egyetemek és a főiskolák ontják a friss diplomásokat. Évente több és több, mára már körülbelül 24-25 ezer pályakezdő diplomás szeretne állást találni. A kilencvenes évek második felétől ugrásszerűen emelkedni kezdett a hallgatók száma. Ez a hullám az elmúlt egy-két évben, illetve az elkövetkező esztendőkben érkezik meg a munkaerő-piacra. A nagy kínálatnak köszönhetően immár a friss diplomásokat is fenyegeti munkanélküliség réme, számukra az aranykornak már évek óta vége. A kilencvenes évek elején a piacgazdaság beindításához például leginkább gazdasági szakemberekre volt szükség. Mára irántuk jelentősen lecsökkent a kereslet.

Nehéz tehát a friss diplomások dolga a munka világában. Nagyjából mindegyikük ugyanazzal a hátérrel érkezik: egy diploma, némi nyelvtudás, kevés szakmai tapasztalat. Nem egyszerű kitűnni a többiek közül, és megcsípni egy állást. A pályakezdők többségének muszáj hozzászokni, hogy hónapokig is eltarthat az álláskeresés. Még legnagyobb eséllyel induló diplomával rendelkezők is gyakran fél évig vadásznak aktívan az állásajánlatokra, a kevésbé keresett diplomával rendelkezők esetében akár egy évig is elhúzódhat a keresés.

Egyes szakemberek szerint nem tűnnek drámainak az adatsorok, hiszen megnyugtató lenne, ha csak ötezer friss diplomás nem találna magának munkát. A diplomás munkanélküliek száma azonban a valóságban lényegesen nagyobb annál, mint amit a statisztikák mutatnak. A tapasztalatok szerint ugyanis a diplomások még az alacsonyabb képzettségűeknél is ritkábban jelentkeznek a munkaügyi szerveknél, pedig utóbbiaknak is csupán nagyjából a fele regisztráltatja magát munkanélküliként. Igaz, a friss diplomások többsége csak rövid ideig marad a munkanélküli regisztrációban, így a tartós munkanélküliek sorában még mindig viszonylag kevés a felsőfokú végzettségű (bár arányuk növekszik), ami arra utal, hogy a diplomások előbb-utóbb el tudnak helyezkedni. A felsőfokú végzettségűek ugyanis zömmel nem a munkaügyi kirendeltségektől várják a megoldást. Ráadásul a diplomások számára a munkanélküliség különösen rossz ajánlólevél a munkaerő-piacon. Csak éppen egyáltalán nem biztos, hogy képzettségüknek megfelelő állást találnak maguknak. Egy-két hónap után a legtöbben alább adják igényeiket: olyan álláshirdetésekre is jelentkeznek, amelyek nem is felelnek meg a képesítésüknek, vagy más szakterületen lettek kiírva. A munkaügyi szakemberek szerint azonban nem kell vészharangot kongatni, csak szemléletváltásra van szükség. Meg kell békélni azzal, hogy a diploma ma már csak egy alap, amelyre karriert lehet tervezni. A nyugat-európai példák alapján nem minden diplomásból lesz feltétlenül értelmiségi vagy fehérgalléros: sokan csupán azért jelentkeznek felsőfokú oktatási intézménybe, hogy műveltségre tegyenek szert, s megtanuljanak ismereteket szerezni, diploma után pedig valamilyen szakmát sajátítsanak el.

Az egyes egyetemekre való jelentkezési arány ma egyáltalán nem áll összhangban a várható munkaerő-piaci kereslettel. A túljelentkezés - a művészeti iskolákat leszámítva - még mindig a közgazdasági és a jogi iskolák esetében a legnagyobb. Annak ellenére, hogy az ezredfordulós csúcshoz képest komolyan visszaesett az informatikusok iránti kereslet, továbbra is sokan szeretnének e szakokra bekerülni, ugyanakkor a keresett mérnöki szakokat még mindig arányában kevesebben választják. Az egyetemeknek pedig nem áll érdekükben a hallgatói létszám csökkentése, hiszen normatív támogatásban részesülnek. Szembetűnő tehát, hogy az egyetemisták és a főiskolások nincsenek tisztában a munkaerőpiac helyzetével, azzal, hogy kik kapnak ma könnyen állást, mire érdemes szakosodni. Már a felsőoktatási intézmény kiválasztása sem felel meg a munkaerő-piaci igényeknek, és a későbbi szakosodás sem követi azt. Ez a helyzet súlyos feszültségeket okozhat: a pályakezdők közül a jövőben ezrek maradhatnak állás nélkül. Emellett napjainkra az üzleti élet vezetőinek több mint 50 százaléka fiatal, 25-33 év közötti. A pályakezdő akár évtizedekig várhat, mire egyet léphet a ranglétrán. Amerikában például a középiskola elvégzése után a diákok tudatosan választanak szakmát, nemcsak saját érdeklődési körüket tartják szem előtt, hanem a munkaerő-piaci prognózisokat is. Erre a szemléletváltásra Magyarországon is igen nagy szükség lenne.

A cégek sem a pályakezdőket keresik manapság, hanem a fiatal, de már tapasztalattal rendelkezőket, akik már valahol bizonyítottak, ismertek a képességeik, a szükséges (át)képzésük rövidebb ideig tart és költséghatékonyabb. E helyzetre megoldásként a szakmai gyakorlatok jelentősége hangsúlyozandó, melynek keretében a hallgatók beleláthatnak egy szervezet életébe, és szembesülhetnek azzal, hogy milyen tudás, ismeret szükséges az érvényesüléshez, és nem mellékesen szakmai tapasztalatot is szerez(het)nek. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Karrier Irodájának felmérése alapján növekvő számú hallgató megy 2-3 hónapos munkatapasztalat-szerzésre a tanulmányi ideje alatt, ugyanakkor a valós gyakorlattal diplomázó műegyetemisták aránya még mindig csak 25-30 százalék (és ez az arány Magyarországon már jónak mondható!). A diákok legtöbbször csak a kötelező szakmai gyakorlat keretében kapnak betekintést a munka világába. Biztató jel viszont, hogy növekszik a gyakornoki programokban részt vevők aránya. Örvendetes, hogy a külföldi tapasztalattal (ösztöndíj vagy szakmai gyakorlat) rendelkezők aránya is tovább növekedett. Ennek is köszönhetően a végzősök - a munkaadók által oly sokszor kifogásolt - nyelvtudása is folyamatosan javul. Maradva a mérnököknél elmondható, hogy a friss diplomásnak egyre több kompetenciával kell rendelkeznie, multifunkcionálisnak kell lennie, csapatban jól kell tudni dolgoznia. Ez kisebb-nagyobb mértékben, de mindenhol elvárás a pályakezdőktől.

Számos szakmai fórumon előkerül egy másik, szinte már-már közhelyes téma: szinte mindegyik szakterületen elvárt a tárgyalóképes, tehát a nagyon erős középfokú idegen-nyelv ismeret. A pályakezdők többség azonban nem jutott még el erre a szintre. A BME felmérése alapján e területen is egyre javuló tendenciáról lehet beszámolni a végzősök körében: emelkedett az utóbbi években a sikeres nyelvvizsgák száma, viszont még mindig nem elégséges a javulás (nem ad okot a nyugalomra, de sajnos az EU átlagához képest az egész magyar lakosság komoly lemaradásban van az idegen-nyelv ismeret téren).

Lényeges kérdés hogy ilyen helyzetben mennyi fizetést kaphatnak a pályakezdő diplomások? A Budapesti Corvinus Egyetem Karrier Irodájának felmérése azt mutatja, hogy a közgazdasági, pénzügyi területen a kezdő fizetések általában havi bruttó 180.000-230.000 forint között változnak. A magasabb kategóriába azok kerülhetnek, akik valamilyen speciális tudással rendelkeznek, például különleges nyelvtudással, vagy három-négy nyelv magas szintű ismeretével, illetve azok a végzősök, akik már tanulmányaik alatt komoly szakmai tapasztalatot szereztek. Közgazdasági, pénzügyi területen az álláskeresők részéről még mindig nagyon népszerűek a marketing, a PR és a HR pozíciók, viszont érezhetően túlképzés van ezeken a területeken. A pénzügyi szektorban ugyanakkor a kereslet és a kínálat találkozik, például sok gyakornoki program indul pályakezdőknek is. A BME felmérése alapján a megkérdezettek pályakezdőként elvárt havi jövedelme (bruttó kereset + bónuszok forintosított átlaga) átlagosan bruttó 207 ezer Ft. Három év szakmai tapasztalattal a hátuk mögött viszont ennél már 173 ezer forinttal magasabb összeget szeretnének keresni, átlagosan bruttó 380 ezer Ft-os jövedelmi igényt jeleztek. A Műegyetemi Állásbörzén megjelenő cégek új munkatársaiknak átlagosan 213 ezer forintos kezdő fizetést kínáltak, így a műszaki területeken közel állnak egymáshoz az óhajok és a lehetőségek.

Az állásbörzék tapasztalatai alapján elmondható továbbá, hogy egyre többen, de még mindig csekély arányban érdeklődnek a külföldi munkalehetőségek iránt. A megfelelő szakképzettséggel és nyelvtudással rendelkezők előtt nyitva áll a lehetőség a külföldi megmérettetésre. Ugyanakkor természetesen többségben vannak azok, akik ragaszkodnak hazájukhoz, és magyar, vagy legalábbis Magyarországon tevékenykedő vállalatoknál keresnek képzettségüknek megfelelő állást. Ez adódhat a magyar mentalitásból is, amit némi túlzással -röghöz-kötöttségnek- is nevezhetünk. Emellett az alacsony számú érdeklődés a gyenge idegen-nyelv ismeretre is visszavezethető. Harmadrészt elmondható, hogy a magyar végzősök általában kevésbé ambiciózusak, kisebb az önbizalmuk, mint nyugat-európai vagy amerikai társaiknak. Pedig erre a szakmai felkészültségük alapján semmi okuk nincs! Az európai álláslehetőségeket tartalmazó EURES internetes portál kimutatásai alapján a magyar friss diplomások az angliai és a németországi álláslehetőségek iránt érdeklődnek előszeretettel. Ugyanakkor az átfogó elemzések azt mutatják, hogy sok az olyan érdeklődő, aki nem tudja, mit, de mindenképpen külföldön szeretne dolgozni.

A friss diplomásoknak szóló állásajánlatok mennyisége ugyan nem csökken, de tartalma átalakul. A munkaadók érdeklődése ugyanis szegmentált. Legnehezebben az általános iskolai tanítók találnak munkát, de rengeteg a mezőgazdasági mérnök és a jogász végzettségű a munkanélküliek között. Keresettek viszont a műszaki végzettségűek. Vannak olyan szakmák - például tanár, orvos -, ahol lenne állás, anyagi okok miatt mégis hiány van ebben a szférában. A tanárok inkább elmennek egy nagyvállalat humánpolitikai vagy ügyfélszolgálati osztályára, az orvosok pedig valamelyik gyógyszeripari cégnél lesznek orvoslátogatók (kereskedők) minimum kétszeres fizetésért. A BME felmérése szerint a náluk végzettek közül a villamosmérnöki és a gépészmérnöki diploma a legkeresettebb, ezt követi a gazdaság- és természettudományos végzettség. Nem könnyíti meg a pályakezdők dolgát az sem, hogy a munkaerő-piac érdeklődésének középpontjában álló foglalkozások változása nehezen követhető, és a HR szakemberek szerint a "divatok" egyre gyorsabban pörögnek le. A kilencvenes évek elejének sztárjai a marketingesek voltak, majd az IT-szakembereket keresték nagyszámban. Pár éve a logisztikusok élveztek előnyt, ma pedig a gépipar, a gyártás, termelés területén dolgozó műszakiak iránt nő a kereslet, akár közép-, akár felsőfokú végzettséggel rendelkeznek (az EU tagállamaiban is jelentős hiány van belőlük). Új igény a cégek részéről az ügyfélszolgálati tevékenységek ellátása, így komoly kereslet mutatkozik a call-centerben dolgozó munkatársaik iránt. A gazdasági szakmák folyamatosan telítődnek, így ilyen végzettséggel ma nehezebb elhelyezkedni, mint korábban, és természetesen inkább az alacsonyabb pozíciókra keresnek jelentkezőt.

Minden pályakezdőnek nehézséget okozhat az elhelyezkedés, főleg azoknak, akik nem rendelkeznek diplomával. Akik komolyan veszik az elhelyezkedésre való felkészülést, azok már a tanulmányaik vége felé elkezdenek az álláslehetőségekre vadászni. Már alsóbb éves korban lehet szakmai gyakorlaton részt venni, kapcsolatokat építeni, és ezeket be is lehet írni az önéletrajzba. Ugyanakkor léteznek olyan álláskeresési technikák, melyek leginkább e réteg elhelyezkedését segítik. A baráti kapcsolatok, ismerősök nagyon sokat tudnak segíteni a fiatal pályakezdőnek. Sok esetben a cégek a megüresedett pozíciókat meg se hirdetik nyilvánosan, vagy egy munkatárs informális ajánlata alapján alkalmaznak valakit.

A legtöbb felsőoktatási intézményben működik már karrier iroda, ahol kiadványokkal, állásbörzék szervezésével, munkaerő-közvetítéssel támogatják a végzősök elhelyezkedését. Személyes vagy akár csoportos tanácsadás során az érdeklődők megismerhetik az álláskeresés fortélyait, illetve a munkavállaláshoz szükséges tudnivalókat: pályaorientáció és az ideális ajánlat kiválasztása, állásajánlatok felkutatása, a jelentkezési csomag összeállítása (önéletrajz-, kísérőlevél-, és szerződésminták), kiválasztási folyamat lépcsőfokai, interjútípusok, lehetőségek a különböző szakterületeken illetve az Európai Unióban, tanulmányi és munkaszerződés, munkajog, továbbtanulás, vállalkozás. Ezek az információk jelentős mértékben segítik az álláskereső fiatal diplomások indulását és eligazodását a munkaerő-piac útvesztőiben.

Hasonló szolgáltatást nyújtanak a munkaügyi központok mellett működőd FIT irodák is, melyet nem csak a munkanélküliek vehetik igénybe, hanem bárki, aki a pályaválasztásához illetve az álláskereséséhez információkat, segítséget szeretne kapni. Emellett a pályakezdők elhelyezkedését a munkaügyi központok is kiemelten támogatják. A Fővárosi Munkaügyi Központ például kifejezetten pályakezdők részére hozta létre az Ifjúsági Irodát. Az ő tapasztalataik azt mutatják, hogy a pályakezdők által betöltendő munkakörök többsége a szakképzett, fizikai munkát végzőknek kínál lehetőséget. Keresnek eladókat, gépjárműszerelőket, esztergályosokat, ács-állványozókat, biztonságtechnikai szerelőket. A közép- és felsőfokú végzettségűek közül a titkárnő-ügyintézőket, a könyvelőket, a gazdasági ügyintézőket, a recepciósokat, a szociális munkásokat és a fejlesztőmérnököket keresik. Amennyiben a fiatal piacképes szakmával rendelkezik, megpróbálják őt a lehető legrövidebb időn belül elhelyezni. Ha nincs szakmája, vagy meglévő szakmája már nem piacképes, számos ingyenes vagy támogatott átképzési lehetőséget tudnak felajánlani neki. Az elmúlt években 4500-5000 pályakezdő regisztrálta magát az Ifjúsági Irodában. A belépő fiatalok többsége, 30-40 százaléka szakképzetlen (azaz csak nyolc általánossal, illetve érettségivel rendelkezik), 15-20 százalékuk felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkezik.

Mindenféle tekintetben a szakképzetlen fiatalok esélyei a legrosszabbak. A szakmával nem rendelkező, szakképzetlen pályakezdők számára lehet jó hír a "Lépj egyet előre" program. Az FMM számításai szerint a rendelkezésre álló 4 milliárd forintos keretből mintegy 1,8 millió személynek nyílik lehetősége, hogy ingyenes képzésben vegyen részt, és egy piacképes szakma birtokában megfelelő munkához jusson, illetve előbbre lépjen. A pályakezdők elhelyezkedési nehézségeit mutatja a Start program nagy sikere is. A kártyát egyre többen váltják ki, bár ez nem jelenti azt, hogy ők automatikusan álláshoz is jutnak. A szaktárca úgy ítéli meg, hogy a jövőben a kártya minden második pályakezdő esélyét növelheti a startnál. A fiatal pályakezdő diplomások elhelyezkedését teszi lehetővé a közigazgatásban életbe lépő új program, melynek célja a közszféra egészségesebb korösszetételének kialakítása, illetve az, hogy az egyetemi-főiskolai tanulmányaikat befejezőknek utat nyisson a munka világába.

A pályakezdőknek tehát komolyan kell venni az álláskeresést, a munkavállalásra való felkészülést. Érdemes látogatniuk az állásbörzéket, felkeresni a karrier irodákat, a munkaügyi kirendeltségeket. Kiemelten fontos a pályakezdők esetén a tudatosság, az álláskeresés megtervezése, a saját preferenciák tisztázása, a felkészülés a kiválasztási folyamatra. Ez a tudatos hozzáállás sokkal döntőbb az ő esetükben, mint más álláskeresőknél, ezzel tudják valamelyest csökkenteni lépéshátrányukat. Nagyon ritka Magyarországon például, hogy egy pályakezdő érdemi munkát tudjon végezni diplomája megszerzése előtt. Éppen ezért a munkáltatók szemében még az sem hátrány, ha valaki akár a szórólap-osztogatást is felsorolja a munkatapasztalatai között önéletrajzában. Pályakezdők esetén a munkáltatók nem becsülnek le semmilyen meglévő munkatapasztalatot. Ezzel ugyanis az egyén azt tudja jelezni, hogy terhelhető, nem fél a munkától, már a tanulás mellett is fontosnak tartotta, hogy dolgozzon, hogy kiegészítse zsebpénzét, esetleg eltartsa magát. Az egyetemi, főiskolai tanulmányokat is érdemes projektszerűen bemutatni, a nagyobb házi dolgozatokat és csoportmunkákat is megemlíteni a motivációs levélben. Szintén mindenképpen megemlítendőek a diákszervezetekben vállalat munkák. Ezekből a cég munkatársai rögtön tudhatják, hogy a pályázó jó csapatjátékos, hozzászokott a közös feladatvégzéshez, bírja a sok munkát, kezdeményező, és érdeklődik a környezet iránt.


A cikk szerzője: Tóth Sándor