A munkavállalási lehetőségek sajátos szabályozására lehetőséget adó átmeneti időszak

Azt a lehetőséget, hogy egy tagállam állampolgára egy másik tagállamban szabadon, az adott tagállam munkavállalóival azonos feltételek mellett vállaljon munkát, a közösségi jog biztosítja. A csatlakozási tárgyalások folyamán azonban a tizenötök kérték, hogy a 2004-ben csatlakozott tagállamok állampolgárai számára egy bizonyos ideig még ne kelljen biztosítaniuk ezt a lehetőséget. Vagyis a közösségi jog alkalmazásának felfüggesztését kérték, amit derogációnak nevezünk.

A közösségi jog alkalmazásának kötelezettsége alóli átmeneti mentességet, derogációkat, általában a közösségi jogot átvenni köteles csatlakozni kívánó országok, köztük Magyarország kért; ilyen volt többek között a tagállamok állampolgárai általi termőföldvásárlás magyarországi tilalmának átmeneti időszak alatti fenntartása. A munkavállalás feltételeit illetően azonban az a sajátos helyzet állott elő, hogy a régi tagállamok igényeltek eltérést a közösségi szabályozástól.

A csatlakozási tárgyalásokon született megállapodások alapján a Csatlakozási szerződésben rögzített módon a tizenötök a tíz új tagállammal szemben a csatlakozást követő átmeneti időszakban nem a közösségi jogot, hanem nemzeti szabályozásukat alkalmazzák. Ez az átmeneti időszak legfeljebb hét évig tarthat, 2+3+2 éves szakaszolás szerint. Ez alatt az idő alatt a régi tagállamok, 2004. május elsejét követően, a magyar állampolgárok munkavállalását saját döntésük szerint továbbra is feltételekhez köthetik.

Magyarország az Európai Unióhoz történő csatlakozással részesévé vált az Európai Gazdasági Térségnek is. Tekintettel arra, hogy az EGT-ben részes nem EU-tagállamok - Norvégia, Izland és Liechtenstein - is részesei az Unió egységes belső piacának, ennek a három országnak a viszonylatában is érvényesülnek a Magyarország uniós csatlakozási szerződésében rögzített átmenetek.

A munkaerő-áramlásra vonatkozó átmeneti időszak három szakasza

A csatlakozást követő első két évben valamennyi régi tagállam a saját nemzeti jogszabályai szerint engedélyezte a csatlakozó országok állampolgárainak munkavállalását. Nemzeti jogszabályai keretében saját döntése szerint akár engedélymentessé is teheti a munkavállalást, hasonlóan a közösségi jog szabályaihoz, akár korlátozásokat is fenntarthatott. Amennyiben a két év lejárta előtt (2006. április 30-ig) nem jelezte a tagállam, hogy a magyar állampolgárokkal szemben továbbra is fenn akar tartani a szabad munkavállalástól eltérő szabályokat, úgy a harmadik évtől (2006. május 1-től) az adott ország és Magyarország viszonylatában automatikusan a teljesen szabad munkavállalást biztosító közösségi jogszabályok léptek életbe.

Az ötödik év végét követően a hetedik év végéig a szabad munkavállalástól eltérő szabályokat csak akkor alkalmazhatják a tizenötök, ha igazolható, hogy a közösségi jog alkalmazása, azaz a tíz új tagállamból érkező munkavállalók korlátozásmentes beáramlása, munkaerő-piaci zavarokat okozna.

A csatlakozást követő kedvezőbb feltételek garanciái

Az átmenet első két évében tehát minden régi tagállam nemzeti jogszabályait alkalmazta a magyar munkavállalók esetében. A tagállamok különféle szabályozási megoldásokat alkalmaznak, a teljesen korlátozásmentes munkavállalás biztosításától a munkavállalási engedélyezés fenntartásáig. Ugyanakkor a korlátozó szabályaikat fenntartó országok is kötelesek biztosítani azokat a jogosultságokat, amelyeket Magyarország a csatlakozási tárgyalásokon kivívott, és amelyek a Csatlakozási szerződésbe is bekerültek:

• A visszalépés tilalma

A régi tagállamokban a munkavállalás nem köthető szigorúbb feltételekhez a csatlakozás után, mint amelyek a Csatlakozási Szerződés aláírásának időpontjában, 2003. áprilisában fennálltak. Vagyis, ha például Magyarország és egy régi tagállam viszonylatában kétoldalú egyezmény kvótát határozott meg az egyéni munkavállalókra, az semmiképpen nem csökkenthető.

• A közösségi preferencia biztosításának kötelezettsége

Ha egy régi tagállam úgy dönt, hogy a csatlakozást követően is fenntartja a munkavállalási engedélyezési eljárást, akkor a munkavállalási jogosultság tekintetében előnyben kell részesítenie a csatlakozó országokból érkező munkavállalókat harmadik országok állampolgáraival szemben. Vagyis amennyiben egy adott meghirdetett álláslehetőség feltételeinek egy magyar és egy nem uniós állampolgár egyformán megfelel, úgy az adott tagállam köteles előnyben részesíteni a magyar jelentkezőt.

• A "12 hónapos szabály"

Az a magyar állampolgár, aki a csatlakozás után egy másik tagállamban legalább egy éves munkavállalásra feljogosító munkavállalási engedéllyel legalább 12 hónapot jogszerűen, megszakítás nélkül dolgozik, a 12 hónap letelte után az adott tagállamban a továbbiakban szabadon, munkavállalási engedély nélkül vállalhat munkát. Az így szerzett szabad munkavállalási jogával addig élhet, amíg az adott tagállam munkaerőpiacát önként el nem hagyja.

• Családtagok, akik valamely harmadik ország (nem EGT tagállam) állampolgárai

Amennyiben egy magyar állampolgár harmadik ország állampolgárságával rendelkező családtagja a csatlakozás pillanatában a 12 hónapos szabály alá eső magyar munkavállalóval együtt valamely régi tagállamban tartózkodott, úgy a csatlakozástól közvetlenül lehetősége nyílt a szabad munkavállalásra. Amennyiben a családtag csak a csatlakozást követően tartózkodik a magyar állampolgárral együtt az adott tagállamban, úgy nem azonnal, hanem a Csatlakozási Szerződésben szabályozott feltételek mellett bizonyos idő eltelte után lesz jogosult az engedély nélküli munkavállalásra.

A viszonosság kérdése

A Csatlakozási szerződés lehetőséget biztosít Magyarország számára, hogy a magyar munkavállalókkal szemben korlátozásokat fenntartó tagállamok viszonylatában, viszonossági alapon, hasonló intézkedéseket alkalmazzon. Magyarország élni kívánt ezzel a jogával.

A magyar szabályozás (amely ma is a munkavállalás engedélyezésének rendszerén alapszik) a tagállamok nemzeti szabályozására ad egyenértékű viszontválaszt. Az egyenértékűség követelménye ugyanakkor nem jelent feltétlenül teljes azonosságot, minthogy Magyarországra is érvényes a visszalépés tilalmának szabálya.

A Kormány döntött arról, hogy 2004. május 1-től a tagállamokból érkező munkavállalók állampolgárságuk alapján háromféle eljárás alá tartozhatnak (l.: 93/2004. (IV.27.) Korm. rendelet): (i) a magyar állampolgárok számára munkaerő-piacukat megnyitó régi, valamint valamennyi új tagállam állampolgára munkavállalási engedély nélkül vállalhat munkát Magyarországon; (ii) a magyar állampolgárok piacra jutását lényegesen javító régi tagállamok állampolgárai a magyar munkaerő-piac vizsgálata nélkül kapnak munkavállalási engedélyt; (iii) a további régi tagállamok állampolgárai a külföldiek magyarországi foglalkoztatására vonatkozó általános szabályok szerint kaphatnak munkavállalási engedélyt.

A magyar jogszabályok is tartalmazzák a csatlakozást követő kedvezőbb feltételek garanciáit.

(eu2004.hu)