Az első és legfőbb feladat, hogy tudassa a világgal, miért és hogyan távozott a cégtől, kár lenne, ha az ügyét a szájhagyomány venné gondjaiba. Akkor is tegyen így, ha távozása nem a legbékésebb körülmények között történt. Még az első néhány napban küldjön szét egy leleplező e-mailt a barátainak, üzletfeleinek és mindenekelőtt azoknak, akiktől állásajánlatokat remélhet. Tegye egyértelművé, hogy ez egy kör-email, így senki sem érzi magát kényszerítve, hogy válaszoljon, hacsak nincsenek jó hírei az Ön számára. (Hamar rájön majd, hogy nem szabd bűntudatot sugároznia, ha egyszer munka nélkül marad).
Íme egy variáció a célszerűen megfogalmazott levélre: "Néhányan már biztos hallottatok arról, hogy úgy döntöttem, otthagyom az XY Consultingot, és más lehetőségeket keresek. Egész pontosan szeretnék_ (itt jönnek az adatok. Mondhatja azt, hogy szabadúszó lesz, céget alapít vagy utazik). Továbbra is elérhető vagyok az eddigi e-mail címemen. Nagyszerű hónapokat töltöttem az XY Consultingnál: a legújabb technológiákkal dolgozhattam, és én kötöttem azt a zsíros üzletet a Gizmo Electronics-szal, nagyszerű szakemberekkel dolgozhattam együtt, de most itt az ideje, hogy új kihívásokat keressek." (Az utolsó félmondat alkalmas módszer, hogy felhívja a figyelmet jó tulajdonságaira).
A fenti levél után biztos lehet benne, hogy meghívást kap néhány munkaebédre, ha másért nem, azért, mert minden embert érdekelnek a pletykák. Fogadja el az összes efféle meghívást, és próbálja őket az elbocsátás utáni néhány napba zsúfolni. Viszonzásul elég érdekes pletykákkal tud szolgálni, hisz történt Önnel valami érdekes. Használja ki a lehetőséget, amíg lehet! (De azért ne gyalázza túlságosan az előző munkaadóját, legfeljebb, ha közeli barátjával beszélget. Sokkal nagyvonalúbb eljárás, ha a volt cégével kapcsolatos sötét gondolatokat megtartja magának, ráadásul igen jó fényt vet Önre).
Nagy lesz a kísértés, hogy elfogadja az első, éppen csak hogy tűrhető állásajánlatot, még akkor is, ha alig várta, hogy otthagyhassa régi munkahelyét. Ne tegyen elhamarkodott lépéseket! Néhány hónap múlva már az jár a fejében: "Miért aggódtam annyira? És miért is vállaltam el azt a munkát ilyen hamar?" A késői megbánás helyett adjon magának, mondjuk, három hetet, amikor semmilyen munkával kapcsolatos dolognak nem adja át magát. Ezt az időt arra is fordíthatja, hogy alaposan átgondolja, mit is szeretett és mit utált az előző munkájában, illetve mit vár a leendő munkahelytől. Ha valaki a terveiről faggatja, nyugodtan válaszolja ezt: "Számba kell vennem egy sor lehetőséget. Elhatároztam, hogy nem hozok semmilyen munkával kapcsolatos döntést március 30-ig."
Ha tudja, milyen napra esik munkanélkülisége első napja, ne habozzon mesés kalandokat keresni már másnap. Fizessen be egy utazásra, kezdjen olyan őrült dologba, amivel még sosem foglalkozott. Ez várakozással fogja feltölteni, és kellemes átmenetet biztosít régi, túlszabályozott élete és az új élet között. Egy jól képzett, éles eszű ismerősöm hosszú hajóútra indult, miután létszámcsökkentés címén megváltak tőle - nem csoda, hogy a vele együtt kirúgott munkatársak körében irigység tárgya lett. Ha Önnek gyermeke van, és nem tud csakúgy nekivágni a világnak, utazzanak el a családdal egy hétvégi túrára a hegyekbe, hogy egy kicsit kikapcsolódjanak.
A legsikeresebb, legkeresettebb szakemberek között is sokan vannak, akik egy nagyobb üzleti bukás, netán létszámleépítés áldozatai lettek, esetleg önszántukból vágtak neki az ismeretlennek. Egyszerűen Ön is része lett annak a csoportnak, amelynek a tagjai hosszabb vagy rövidebb időre kénytelenek voltak megválni a munkájuktól. Érezze át, hogy az új helyzet sosem álmodott, új lehetőségeket nyit meg Ön előtt, sőt, ragadja is meg őket!
Utolsó kommentek