Légy udvarias! - az aranyszabályt az állásinterjún is érdemes észben tartani. Igen ám, de mit tehetsz, ha az interjúztató indokolatlanul udvariatlan, támadó vagy lekezelő? Íme néhány stratégia, amellyel leveheted a lábáról a kötözködő kérdezőt!
Egyből megfagy a levegő, amint belépsz a terembe? Az interjúztató nem mutat kellő érdeklődést irántad, mi több, látványosan unatkozik, és olyan kérdésekkel bombáz, amelyeknek egyértelműen az a célja, hogy elbátortalanítsanak, esetleg eltántorítsanak az állástól? Lehet, hogy csak te reagálsz túl érzékenyen stresszhelyzetben, de az is előfordulhat, hogy a felvételi beszélgetést vezető HR-es valóban ellenséges. Viselkedésének számos oka lehet, érdemes tehát türelmesen, talpraesetten válaszolni a kérdéseire.
Előfordulhat, hogy az interjúztató csak tesztelni akarja a jelentkező találékonyságát, és azt akarja kideríteni, a pályázó hogyan viselkedik szélsőséges helyzetben, hogyan képes kezelni egy kellemetlen szituációt - kijön-e a sodrából, felemeli-e a hangját, vagy birkatürelemmel, precízen és kimerítően válaszol a legérdektelenebb kérdésekre is. Ha viselkedése nem tolakodó, és kérdéseivel nem magánéletedről, felekezetei hovatartozásodról, szexuális orientációdról stb. faggat, ne veszítsd el a fejedet, határozottan és higgadtan szereld le!
Mi a legjobb taktika? Az állásinterjú alatt koncentrálj a kitűzött célra: győzd meg az interjúztatót, hogy a vállalat mindenképpen nyer azzal, ha téged alkalmaz! Az elmondottaknál - tényeknél, adatoknál - sokkal fontosabb, hogyan, milyen stílusban tálalod őket. Légy nyitott, ugyanakkor ne beszélj túl sokat: magánéletedet ne teregesd ki, de a személyesebb jellegű kérdésekre informatívan válaszolj. Ha szóba kerül családi állapotod, szabadidős tevékenységeid, esetleg családi életed - gyerekek, életkörülmények, tervek -, ne zárkózz be teljesen! Ugyanakkor ügyelj arra, hogy csak annyit mondj, amennyi az adott helyzetben feltétlenül szükséges, az interjúztató úgyis rákérdez a részletekre, amelyek a cég számára fontosak lehetnek (milyen messze laksz a vállalat telephelyétől, vállalsz-e túlórát, hétvégén is be tudsz-e ugrani).
Ha az interjúztató megjegyzéseket fűz az elmondottakhoz - biztos sokat betegeskednek a gyerekek, miért veszed ki az összes szabadnapodat, miért nem túlórázol stb. - próbáld figyelmen kívül hagyni ezeket. Ne veszítsd el a humorérzékedet! Bár az állásinterjú nem arról szól, hogy vicces oldaladat minden körülmények között megcsillantsd, egy-két kellemetlen helyzeten átsegíthet, ha tréfásan, frappánsan vágod ki magad a zavarbaejtő helyzetekből. Ha úgy érzed, a beszélgetés személyes mederbe terelődött, udvariasan érdeklődj, miért van szükség olyan információkra, amelyek nem kötődnek szervesen a beszélgetés tárgyához.
Az interjúztató figyelme elkalandozott, miközben te türelmesen válaszoltál a kérdéseire? Kérj visszacsatolást, várd meg, hogyan reagál az elmondottakra - elég egy bólintás, intés, szemöldökráncolás -, és csak utána folytasd mondókádat. Menthetetlen a helyzet? Akármit mondasz, nem kapsz visszajelzést? Menet közben rájöttél, hogy mindez nem éri meg a fáradságot, mégsem akarsz a vállalatnál dolgozni? Győzd le magadban a késztetést, hogy kironts a teremből, és bevágd magad mögött az ajtót, inkább udvarisan zárd rövidre a beszélgetést, és köszönj el!
Ha szóba kerülnek a kényes kérdések, úgy mint fizetés, előző munkahelyek, rossz tapasztalatok és az elmaradhatatlan keresztkérdés: mit nyerhet a vállalat, ha téged alkalmaz, ne bátortalanodj el! Végy egy mély levegőt, és néhány mondatban vázold eddigi szakmai sikereidet, hívd fel az interjúztató figyelmét azokra a tulajdonságaidra, amelyek alkalmassá tesznek arra, hogy betöltsd a meghirdetett állást - határozottság, elhivatottság, önálló döntéshozatal, magabiztosság stb. Gondolj arra, hogy az interjúztató a cég érdekeit képviseli, nem vele kell majd együtt dolgoznod, és előfordulhat, hogy leendő munkakörödben nap mint nap hasonló helyzetekkel szembesülsz majd, amelyeket gyorsan és diplomatikusan kell megoldanod.(HVG)
Utolsó kommentek