A napi munkaidő teljesítése
Általános és egyenlő munkaidő esetén meg kell határozni a munkaidő kezdetét, a munkaközi szünet létét vagy nem létét, ha van, a munkaközi szünet igénybevételének keretét, illetve munkaidőbe történő teljes vagy részleges beszámíthatóságát, valamint azt, hogy a munkaidő kezdetén, a munkaidő teljesítése alatt, illetve végén hol kell vagy lehet tartózkodni.
A napi munkaidő teljesítése
- Egyenlő munkaidő
- a munkaidő kezdetét,
- a munkaközi szünet létét vagy nem létét,
- ha van, a munkaközi szünet igénybevételének keretét (vagyis a munkaidő kezdete és vége közé eső kezdőpontját, időtartamát), illetve munkaidőbe történő teljes vagy részleges beszámíthatóságát,
- a munkaidő kezdetén, a munkaidő teljesítése alatt, illetve végén hol kell vagy lehet tartózkodni.
Ha nincs más rendelkezés, akkor a munkaidő alatt a kijelölt egyéni munkahelyen kell tartózkodni.
Ha a fentiek megállapítására nincs külön szabály (jogszabály, kollektív szerződés vagy munkaszerződésbeli rendelkezés), akkor ezek meghatározására a munkáltató jogosult.
- Egyenlőtlen munkaidő
A munkaidő-keretnek lehet más beosztási kerete is, mint a szokásos napi beosztás. Ennek megállapítására a kollektív szerződés vagy ennek hiányában a munkáltató jogosult.
A munkaidő-keret megállapításánál a következőket kell meghatározni:
- konkrétan az egyes munkanapokat (a hét vagy a hónap mely napjain kell dolgozni),
- a napi munkaidőt naponként előre meg kell határozni (hiszen itt nem egyenlő, vagyis nem napi egyforma hosszúságú munkaidőről van szó), ebből következően
- naponként a munkaidő kezdetét (és végét) és az esetleges megszakítási lehetőségeket, illetve
- az ellenőrzés módját (hiszen a különböző hosszúságú napi munkaidő teljesítése (esetleg) speciális mérési vagy ellenőrzési eljárást igényel(het)).
Az így megállapított munkarend új szakmai munkavégzést is előírhat, mely általában 22-06 óra közé esik, de a munkavállaló javára ettől el lehet térni.
Lehetséges a munkaidő-keret �keretjellegű� szabályozása, vagyis a keret határozott, de választási vagy változtatási lehetőségeket tartalmazó meghatározása is. Ez a lehetőség csak akkor alkalmazható, ha a munkaidő-keret hosszabb távon kisebb egységekre, időszakokra, idényekre bontató. Ilyen esetben a megfelelő periódus egyenlőtlen munkaidőre vonatkozó beosztását előre rögzíteni kell, és időben a munkavállaló tudomására kell juttatni. Ilyen helyzet állhat fönn
- a többműszakos,
- a folyamatos,
- a folytonos,
- a rugalmas és
- az elvégzendő feladatokhoz igazodó
munkarend esetén.
a) Többműszakos munkarend: Ha a munkahely napi működési ideje túlnyúlik a munkavállaló számára előírt (akár egyenlő, akár egyenlőtlen) napi munkaidő hosszán, akkor a munkavállalók egymást meghatározott, előre kialakított rend szerint naponta váltva végzik a munkájukat.
b) Folyamatos munkarend: Az üzemelési napokon (itt főleg hétköznapokról van szó) megszakítás nélküli munkát igénylő munkarend folyamatos munkarend.
c) Folytonos munkarend: Akkor folytonos egy munkarend, ha a munka hétvégén is folyik megszakítás nélkül.
Tehát a folytonos munkarend folyamatos munkarend is (a különbség az általában munkanapnak nem minősülő hétvégi munkavégzésben áll). A többműszakos munkarend is folyamatos munkarend, sőt sokszor folytonos is.
d) Rugalmas munkaidő: A rugalmas munkaidő általában két fő részből áll:
- törzsidő�: ebben az (előre megállapított) időszakban mindenképpen munkát kell végezni,
- peremidő�: a munkanapnak a törzsidőn kívül eső része, amikor lehet munkát végezni.
Rugalmas munkaidőnél rögzített a napi és a havi legrövidebb (ami legalább a törzsidő hossza) és leghosszabb munkaidő (törzsidő a maximális hosszúságú peremidőkkel összeadva), illetve a különbözet következő időszakra való átvihetőségre. Ezek azok a keretek, amelyeken belül a munkavállaló maga alakítja munkaidejének kezdését és hosszát. Könnyen kitalálható és talán közismert is ennek a rendszernek számos előnye:
- távollétek adminisztrálásának szinte fölöslegesé válása (természetesen a törzsidő kivételével),
- túlórák mérséklésének elősegítése,
- a munkaidő a munkavállaló igényei szerint alakulhat (nyilván bizonyos keretek figyelembe vételével).
e) Természetesen lehetséges törzsidő nélküli, �abszolút� rugalmas munkaidő is, bár ez általában nehezen ellenőrizhető, nehezen számbavehető és a munkavállalóknak csak bizonyos rétege számára elérhető. Ez az ún. feladatokhoz igazodó munkarend. A munkavállaló ez esetben maga jogosult beosztani munkaidejét. Például vezetők, önálló munkát végzők (díjbeszedő, ügynök stb.) esetében indokolt az ilyen munkarend alkalmazása.
Az egyenlőtlen munkaidőt előíró rendelkezéseknek vannak korlátai.
Az egyenlőtlen munkaidő naponta 4 és 12 óra közé eshet, készenléti jellegű munkakörben legföljebb 24 óra.
Az egyenlőtlen munkaidő átlagolási időszaka két hónap, tehát ez az az időhorizont, amelyen belül a kiegyenlítettségnek meg kell valósulnia az egyenlőtlen munkaidő rövidebb, illetve hosszabb teljesítései tekintetében. (Ezen időszaknál hosszabb távot csak kollektív szerződés tehet lehetővé.) Idény- vagy szezonmunkák esetében is él a 12, illetve 24 óra mint határ, csak a kiegyenlítési időszak hosszabb: 1 év.
Ha a munkáltató választási lehetőségeket tartalmazó munkaidő-keret esetén legalább egy héttel előbb és legalább egy hetes időszakra nem közli a munkavállalóval az egyenlőtlen munkaidő beosztását, akkor a munkavállaló védelme érdekében az utolsó időszak vonatkozó munkaidő-beosztása lesz az irányadó (hacsak nincsen ennél a munkavállalóra nézve kedvezőbb eltérő megállapodás).
consultation magazin
Utolsó kommentek