Nincs, akinek ne okozna gondot, hogy milyen ruhát vegyen fel, ha állásinterjúra megy. Nem könnyű eltalálni a kiöltözés szintjét, s a stílusjegyeket, amelyekkel azt kívánnánk sugallni, hogy beleillünk abba a munkahelyi környezetbe, ahová tartanánk, ha elfogadnák a jelentkezésünket.
Az első alapszabály, hogy inkább túl kell öltözni, mint alul. A túlöltözés ugyanis legfeljebb túlzott tiszteletet fejez ki, de, ha nem báli ruhában érkezik a jelölt, még csak meglepetést sem kelt, mert a csinos öltözet a munkahelyeken, irodai környezetben (hiszen ott folyik a beszélgetés) teljesen elfogadott. Arról nem is beszélve, hogy a fejvadászok vagy személyzetisek pontosan tudják: a jelöltek azzal is jó benyomást akarnak kelteni, hogy kicsípik magukat.
Egy-két szinttel feljebb
Az öltözködési tanácsadók ezért többnyire arra intenek, hogy az állásinterjúra olyan öltözetben érdemes menni, amely eleganciáját tekintve egy vagy két szinttel magasabb, mint amit a megcélzott pozícióban a munkás hétköznapokon viselni szoktak. Például ha valaki termelésirányítónak jelentkezik, s munka közben munkaköpenyt vagy kezeslábast viselne, nyugodtan otthon hagyhatja a sötét öltönyt vagy kiskosztümöt, s helyette felvehet egy zakót vagy blézert garbóval. Persze a férfiak nyugodtan köthetnek nyakkendőt is. Hogy a nadrág vagy a szoknya frissen vasalt, a cipő pedig makulátlanul tiszta legyen, az sokkal fontosabb. Irodai beosztásokban vagy magasabb pozíciókban, ahol az öltöny vagy a kosztüm munkaruhának számít, természetesen ugyan így érvényesül az ésszerű keretek között alkalmazott túlöltözési szabály.
(hvg.hu)
Utolsó kommentek