Mi történne, ha nem tûrnénk tovább? Ha nem tûrnénk, hogy az állásinterjún az elutasítás oka az legyen: kisgyermekes családanya. Vagy negyven feletti. Vagy katonaság elõtti. Ha egyszer csak fellázadnánk a munkahelyi diszkrimináció ellen, az aránytalan bérkülönbségek ellen? Mi lenne, ha megkövetelnénk a korrekt munkaszerzõdést, a bejelentett fizetést, a túlórapénzt? Ki vagy mi segítene akkor minket harcolni az igazunkért? A szakszervezet? A minisztérium? A Munkaügyi Felügyelõség? Vagy a munkajog?

A szakszervezet

"Tévhit", mondjaMátraházi István, a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezetének munkatársa, "hogy elég a szakszervezetis fülébe súgni a problémánkat, aztán minden egy csapásra megoldódik. Mi csak azoknak tudunk segíteni, akik eldöntötték, hogy végigviszik az ügyüket, kiállnak az igazukért, segítenek saját magukon. A legtöbb munkavállaló azt kéri, hogy a neve maradjon titokban. Félnek, ha kitudódik, hogy panaszkodtak, az utcára kerülnek. Mi ezt természetesen megértjük, de hogy sérelmét orvosolhassuk, vállalnia kell magát, sõt, ha arra kerül sor, ki kell állnia a bíróság elé."

Ezért a panaszok általában csak akkor érkeznek, ha az illetõt már elbocsátották az állásából. Ahhoz, hogy a szakszervezet segíteni tudjon (már ha van szakszervezet a cégnél), az kell, hogy a munkavállaló merjen szakszervezeti tag lenni. (Vannak olyan cégek, ahol egyetlen dolgozó sem tartozik a tagjaink közé.) A magyarázat kézenfekvõ.

A fõnökök egyszerûen megtiltanak minden közös fellépést, ugyanis egyetlen céljuk a munkatársak mértéktelen kihasználása. A hatalmas fizetés reményében túlbuzgóan akarják a nagyfõnökök érdekeit szolgálni. Megkeresik a jogi kiskapukat, költségmegtakarítás címszóval nem engedik felírni a túlórát, jóval az optimális alatt tartják a létszámot_ Az egyetlen mód, hogy ezt megszüntessük: a közös fellépés. A szakszervezet kiküldheti a céghez a Munkaügyi Felügyelõséget. Indíthat pert, és százból kilencvenszer meg is nyeri. Ad jogi képviseletet, munkaügyi tanácsot, segítséget.

A minisztérium

Dr. Dudás Katalin, a Munkajogi Kodifikációs Titkárság fõosztályvezetõje az érdek-képviseleti szervek fontosságát hangsúlyozza. Mint mondta, elméletben több lehetõsége is van a dolgozónak, hogy segítségért folyamodjon. Fordulhat a bírósághoz, kérhet Munkaügyi Ellenõrzést az OMMF-tõl (az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Fõfelügyelõségtõl).

Valójában azonban a dolgozó egymagában kevés, hogy ezt a folyamatot megállítsa. Nem újabb jogi formulákra, hanem üzemi tanácsokra, különféle érdekképviseleti szervekre volna szükség. Ahol akár név nélkül is tehet valaki panaszt a munkáltató ellen, ahol alaposan kivizsgálják az ügyet, bizonyítékokat gyûjtenek, majd a bírósághoz fordulnak. A munkavállalók pedig összefognak.

A Munkaügyi Felügyelõség

Az OMMF bejelentésre (ami lehet akár telefonos, személyes) indít munkaügyi ellenõrzést a munkáltatónál. Harminc napon belül kimennek a céghez, tényfeltárást végeznek, és amennyiben mulasztás történt, elsõ alkalommal 50 ezer forintig, második alkalommal 50 ezertõl 3 millió forintig terjedõ bírságot is kiszabhatnak.

Ilyen egyszerû volna? Egy telefon, és máris a fõnök fejére koppantanak? Papp István igazgatóhelyettes szerint nem ez a valóság. "Ha a fenti esetet vizsgáljuk (valaki túlórázik, de a túlóráját nem dokumentálhatja), hiába indítunk munkaügyi ellenõrzést, nem tudjuk bizonyítani, hogy a cég vezetõi túlmunkára kötelezik a dolgozókat. Ha az alkalmazott nem adja a nevét (és nem adja, mert fél, hogy elveszíti állását), nincs bizonyíték. Hiába kérdezek meg akárkit a cégnél, mindenki azt fogja válaszolni, hogy nem túlórázik, ha mégis, a cég kifizeti a pluszmunkát. Ördögi kör. Nem tudunk tenni ellene. Magyarországon, sajnos, ilyen alacsony a foglalkoztatási kultúra. "

A munkajogász

Felmerül a kérdés, hogy miért zsákmányolhatják ki a munkáltatók a munkavállalót. Hogyan kényszeríthetik arra, hogy túlórapénz nélkül vállaljon túlórát? Szerzõdés nélküli munkát. Papír nélkül fizetést. Nincsenek meg a jogi szabályozások?

Dr. Sarkady Ildikó szerint a jogi keretek adottak, hogy a dolgozó ne legyen kiszolgáltatva. A gond szerinte nem a munkajoggal van, hanem az állandó versenykényszerrel. Nagy a munkanélküliség, egy pozícióra akár több százan is pályáznak. A munkaadók diktálnak, a munkavállalók pedig mindent elfogadnak. A munkajogi szabályok áthágását is.

"Hogy mi a megoldás?" - kérdi Sarkady Ildikó. "Ha a dolgozó bebizonyítja, hogy a vezetõség nem a törvény szerint járt el. A kérdés csak az, hogy miként tud bizonyítékokat szerezni. Senkivel nem íratnak alá olyan papírt, amelyben vállalja a túlórázást túlórafizetés nélkül. Vagy a munkát szerzõdés nélkül. Minden csak szóban hangzik el, zárt falak mögött, nagyon nehéz bizonyítani", mondta az ügyvédnő.

Hozzátette, ha a dolgozó pert indít, mint felperest, bizonyítási kötelezettség terheli. De ha a munkavállalók kollektívan lépnek fel, kiállnak egymásért, nem hátrálnak meg az elsõ szemöldök-összevonástól, sikerre vihetik az ügyüket. Ezt szolgálnák az üzemi tanácsok, a szakszervezetek, amelyek képviselik a dolgozót.

Sarkady Ildikó mindenkinek javasolja, hogy olvassa el többször is a munkaszerzõdést, mielõtt aláírja! Gondolja át, hogy mit vállal, akár bele is írhat, ha úgy érzi, hiányzik valami. Nem árt, ha ismerjük a Munka törvénykönyvét. Ha tudjuk, hogy a munkáltatónak mihez van joga, és nekünk mi a kötelezettségünk. Ha pedig gond van, érdemes egybõl jogászhoz fordulni. A gond nem a joggal van, az emberekkel. És nem csak a munkaadóval.

(hölgyvilág)